Gyula Deák Bill

Deák Gyula 1948. november 8-án született Budapesten, Kőbányán. Fiatalkorában Beatlest hallgatott, majd áttérve a Rolling Stonesra, megismerte a rockzenét. Később megismerte és megszerette a bluest is, majd egyszer elment Orszáczky Miklós és Szakcsi Lakatos Béla koncertjére, ahol bluest játszottak angol nyelvű dalokkal. A koncert akkora hatással volt rá, hogy úgy érezte, nincs keresnivalója ezen a pályán, abba is akarta hagyni, de végül nem így döntött. Így vélekedik a bluesról: „ A blues egy életforma, egy életérzés - magával ragad, és nem ereszt.[2] ” Csak fiatalon járt énektanárokhoz, akik mind operaénekest szerettek volna kihozni Bill hangjából, ám ez neki nem tetszett, így leszokott az énektanulásról.[2] Pályafutása során nagy hatással volt rá Jimi Hendrix, valamint Radics Béla és Orszáczky Miklós is. A kőbányai Sztár együttesben külföldi dalok éneklésével kezdte pályafutását, majd később mint dzsesszénekes a Napsugár, a Wanderers és a Loyd zenekarokban énekelt, de első komolyabb együttese a Syrius volt.[4] 1979 nyaráig vendégként lépett fel a Hobo Blues Banddel, később viszont állandó tagja lett a zenekarnak. Kezdetben a rock és a bluesmuzsika klasszikusait, Rolling Stones-, Doors-, Hendrix-, Cream-nótákat játszottak magyarul, Földes László „Hobo” fordításában, de Kex nóták is szerepeltek műsorukon.[5] Először ezzel a bandával lépett fel nagyközönség előtt az 1980-as évek elején, s ekkor vált elismert énekessé. Filmszerepet kapott az '81-es Kopaszkutya című Szomjas György filmben, amit később betiltottak. 1983-ban még szélesebb ismertségre tett szert Torda táltosának szerepében a Szörényi Levente–Bródy János rockoperában, az István, a királyban, melyben nagyszerű alakítása és hangja lenyűgözte a közönséget. Később az Itt élned, halnod kell, a János vitéz és a Jézus Krisztus szupersztár című musicalekben szerepelt. A Hobo Blues Band számos művelődési házban és fesztiválon fellépett, ahol hatalmas sikereket arattak, melyhez nagyban hozzájárult Bill szereplése, s egy év alatt hihetetlen népszerűségre tett szert az együttes: a Beatrice, a P. Mobil és az Bizottság mellett felléptek a legendás Fekete Bárányok koncerten, amely az akkori rendszert elutasító, szabadságkereső fiatalok számára páratlanul népszerűnek bizonyult. A MOM Művelődési Központban működő klubjuk, az Ifjúsági Park-béli koncertek, valamint a vidéki fellépések során tízezrek kedvencévé vált. 1979 nyarán, amikor a HBB a svájci Krokus és az Omega előzenekaraként a Kisstadionban adott koncertet, a zenekar végleg befutott. Ennek ellenére az akkori hanglemezgyártó vállalat képviselői egyelőre nem akartak tudomást venni a sikereikről. A hatalmas nyomásnak engedve csak 1980-ban jelent meg az első kislemez, később már az első nagylemezt is kiadták, Középeurópai Hobo Blues címmel. Többször is kiérdemelték a különböző közönségszavazásokon az év együttese, az év előadója, az év egyénisége, az év hangszeres előadója címeket.[5] 1985-ben Bill kilépett az együttesből.